Péklapát 2.

Hétfőn pisimintát kell vinnem, méghozzá a 24 órásból (mostanság kicsit sűrűbben kell ilyen bökdöséses-mintás dologra járnom, de nem szomorkodunk, mert jól érzem magamat a bőrömben, és punktum)...éppen ezért, hogy a körülményekhez képest a legesztétikusabban oldjam meg a dolgot, a jól bevált gyógyszertári barna üvegcsét választottam. Bemegyek a Tuskós új gyógyszertárba...pasi áll a pult mögött...mondom neki, mit szeretnék..erre ő: mire kell (banyek, nem mindegy az neked?bombát készíteni...weheheheee)...azért válaszoltam...erre még fokozta a hangulatot, hogy miért ekkorát veszek?????...nah itt elszakadt a cérna, mert 1. nem mindegy?nem ő fizeti (kemény 80 pénz volt)...2. mi köze hozzá?....3. utána jutott eszembe, hogy vissza kellett volna neki adnom, hogy kösszke, de így már nem kell az üveged....


...egyszerűbben lerendezhettem volna a dolgot, ha előkapom a péklapátot, oszt' adok neki.

Ezt meg majdnem elfelejtettem...

...ez is még hétfői történés....megtankoltunk ugyebár, B9-et rendben leszállítottam, első ovis munka is megvolt, és éppen a második oviba tartottam (giga vászontáska a vállon, laptop a kézben, közepesen gigaméretű saját táska másik vállon), amikor az ország Atom Antija is akkor érkezett meg a kislányával....volt olyan udvarias, hogy egy jó reggelt kíséretében kinyitotta nekem az oviajtót:-))))))))))))
Kis örömök az életben:-)))

u.i.: neeeeem, nem volt rajta egyenruha

Vizicsibének a péklapát fontosságáról ;-)

Történt egy hétfői kora reggelen, hogy Kutty'-ék autója igencsak kívánta már a benzint....mivel még hátra volt B9 iskolába fuvarozása, meg két ovi meglátogatása munka céljából, ezért sürgősen kellett valami itatóhelyet keresni. B9 imád tankolni, mindig meg is mosolyogják a kutasok, mert félig lógó nyelvvel igyekszik végezni a dolgát. Minden rendben is ment,egészen addig, amíg a pénztárhoz nem értek. Kutty' éppen a pontgyűjtő kártya után kotorászott, amikor egy öltönyös fazon a háta mögül megszólította, hogy már bizony ő akkor kifizetné a saját fogyasztását, meg mit kotorászok én itten.Nah, ekkor Kutty' olyan western-filmesen felnézett, aztán elmagyarázta a pasinak, hogy ez az alakzat, amiben állnak, ez itten a S.O.R....és talán azért kotorászik, mert majd a hölgy után fog fizetni....
...és ekkor Kutty' elhatározta, hogy kár volt, nagyon kááááááár volt ennyi időt erre a fazonra pazarolni (hiába ám az öltöny, meg a fene nagy szép autó azzal a 4 karikával egymás mellett)...szóval ha Kutty'-nak lett volna szolgálati péklapátja, akkor csak előkapta volna, lecsapott volna a fazon fejére úgy 1-2 kiadósat, aztán egyből megjegyezte volna, hogy van olyan ,hogy türelem, meg sor, amiben nem a rang, meg nem a pénz számít.

Budapestezésesdi

Jelentem szerencsésen megérkeztünk a díjkiosztóról....napok óta azon viccelődtünk, hogy megyünk meglátogatjuk SP-t is (amióta láttuk a Mirigyeknél, azóta csak így hívjuk SP=Schmitt Pál)...szóval SP nem volt otthon, de volt a Halászbástyától magassarkún billegés egészen az Országos Széchenyi Könyvtárig, és aközbeni csodálkozás, csodálkozás, sarok elvesztés, és jóleső csodálkozás....amikor megérkeztünk, már akkor parázni kezdtem ,hogy kissé alulöltöztünk (pedig nem a reggel megkívánt farmer póló összeállításba mentünk)....csodaszép sújtásos mentékbe öltözött koros bácsikák, vitézek gyülekeztek oda, ahová mi is meghívást kaptunk . Épp' jókor érkeztünk, mert a koronaőrök előttünk vonultak (odavagyok az egyenruhákért....meséltem már?)A 20. évfordulóra rendezett megemlékezés a magyar korona behozatalával kezdődött, majd az egész terem meghatottan énekelte a himnuszt Pitti Katalin vezényletével....valami igencsak szorongatta a torkomat, meg olykor elhomályosodott a szemem...lehet a vénülési mutatómmal jár, de éééééééééén, aki nem szokott csak úúúúúúúúúúúgy meghatódni....szóval én...ott álltam...ezzel a torokszorító érzéssel.
A hab a tortán, meg nem csak a hab, hanem a habon az a finom cseresznyeszem is, hogy Nagylány 3. helyezést ért el. Művészeti harmadéves iskolások vitték az első helyezéseket, úgyhogy nagy taaaaps Nagylánynak:-))))))
Hazafelé az én kőkemény tinim rávett egy kis laza siklózásra....amit ő nagyon is jól élvezett, de a tériszonyos, és nem-bírom-hogy-inog-alattam-valami típusú anyja kevésbé kedvelt. Ott kuporogtam a padon, miközben a lányom a többi túristával egyetemben gyönyörködött a tájban.Szerintem a menetközben látott japánok tuti vadul kattogtatták a fényképezőjüket, mert még ki látott ilyet, hogy van ember, aki kifizeti a jegyet, oszt' kuporog a kocsi belsejében, hogy még véletlenül se lásson semmit.
Persze a Lánchídon is át kellett gyalogolni...végigmorogtam az utat, mert ez nekem legalább 3 terápiás hetet jelent.....no, de félre a fóbiákkal, mindent a gyerekért......


u.i.: Sikerült egy kackiás bajszú koronaőrrel is lefényképezkednem:-))))hiába no,nagyon imádom az egyenruhákat:))))

Sokadik felvonás

Tegnap délután fél 6 magasságában csörgött a mobilom...a képzőművészeti tagozat vezetője hívott (víz leveri Kutty'-ot)...még szerencse, hogy Nagylány már itthon volt, mert akkor még egy laza szívrohammal is megspékeltem volna, hogy jesssssssszus, valami történt a gyerekkel....személyesen szerették volna megbeszélni a dolgok állását, amit már amúgy sejtettünk...Sajna' tényleg megszűnik a szak, ha a 2. delikvens előbb gondolja meg magát, akkor talán meg lehetett volna menteni a dolgot, de így marad a szakválasztás (sulit abszolút nem szeretnénk váltani, Nagylány imád ide járni)...amit kinéztünk, ott telt ház van már, de (és itt vert le sokadszorra a víz) az igazgató utána nézett a dolgoknak, meg kicsit győzködött, és sikerült bekerülnünk...ezt mind tegnap estefelé rendezték el (igen, vissza is hívtak)...teljesen meghatódtam, mert nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, hogy mint szülőt ennyire figyelembe vegyék....a lényeg, hogy nagyobbik sarjunk hétfőtől textil szakosként tér vissza a suliba*...:)


*jó áron eladó pár szobrászgyűrű

Végül egy gyöngyszem Nagylány tolmácsolásában. Az egyik tanáruk eléggé beszédhibás...a lényeg, hogy valami vörös bolygóról volt szó:
Tanár:- Völös
Diákok:- ?????????
Tanár:- Mondom völös. Vöööööööölös.
Diákok:- ???????
Tanár: - Jaj háááát: sötét pilos!!!!!!!!!!!!!

:-D

Itten mostanság minden gyorsan változik...

Csak bírjam követni......
Nagylány sulijában szinte minden nap új hír van....tegnap előtt az igazgatóiban ücsörgött a két, keramikus szakról megmaradt lelkes hallgató....mivel nem szerettek volna a fejük felett dönteni,így kerültek ők oda (nagyon helyes). Aztán tegnap kiderült, hogy megpróbálják a várólistáról behívni a diákokat (mondjuk ők 2 hete már másik suliba járnak, könyvek, felszerelések, osztálytársak...blabla)...aztán ha az nem jön össze, akkor meg a 2 lelkes tanuló olyan új szakot választ, amilyet csak akar(ez tetszik:))...jah, és bónuszba ingyé' megkapják az eddigi kerámiás munkájukat....a sors fintora, hogy Nagylány tegnap még kihasználta az utolsó órákat is a szakján, és egy másik tanártól is lehetősége volt új technikákat tanulni, pluszban a végén dicséretet is bezsebelhetett.
Aztán szintén tegnapi friss hír, hogy elsőbbségi levél érkezett Nagylány nevére(meghatalmazást kaptam annak gyors feltépésére), miszerint jól kapja magát össze, mert szombaton reggel 10-re várják a Budai Várban, mert ünnepélyes keretek között lesz díjkiosztó mizéria. Ez még egy nyári rajzpályázat eredménye (Szezámmal közösen vettük hozzá a borítékot, csak miheztartás végett írom ám:-))))))))...meg majd még egyszer külön vendégül látják az ország házában, és végül közölték, hogy ha még nem ájult volna el az eddigiektől a levél olvasója, akkor most kapaszkodjon meg, mert Nagylány iskolájába elviszik az 1 méteres x 2 méteres munkáját kiállítás keretében, oszt' majd a végén még kiadvány is készül belőle......nyah...aztán ezért van az, hogy már egy csomóban van az utóbbi időben a gyomrom....így menni fog a fogyókúra, menni fog.....és nagy szerencse, hogy eleve festve van a hajam, mert szerintem alatta már egybefüggő hófehér a szín.

B9 újra beszólt.....

...méghozzá két gyöngyszemmel is gazdagabbak lettünk:
1. Tegnap a gyerek-játszósarok-kuckóban pakoltunk (jobbára én), mikor az egyik szivacs alatt vékony papírfecniket véltem felfedezni (szóval ezért ment olyan gyorsan mostanában az összepakolás). Odahívtam B9-et, és Nagylánynál már régóta bejáratott trükkel próbálkoztam:
- Most mondd meg B9! Mit szólnál ehhez, ha Te lennél az apuka???
Erre ő:
- Nem tudom Anya, még sosem voltam Apuka!

2.A múlt héten a kellemes időben iskola után játszótereztünk. Velünk tartott Anyós, meg Sógornő, meg a 2 éves Unokaöcsi, aki kis vagány gumipapucsban hasított a homokozóban. Egy idő után elhagyta a lábbelijét, és féltünk megfázik, próbáltuk visszaadni rá. Érveltem így is, meg úgy is, miközben próbáltam meggyőzni arról, hogy most és azonnal bújjon vissza a papucsába. B9 figyelt minket, és közvetített a padon ülő többi családtagnak:
-Nyugodjatok meg, Anya nagyon érti a dolgát, hiszen ez a szakmája!

Nagyon nem jó hírek.....

Nagylány délután sírva állt fel a számítógép mellől, mert kiderült a 3. lány is otthagyja a sulit, ergo nagy valószínűséggel megszűnik a szak....míg az apjával levelet írtunk az osztályfőnöknek, bővebb információkat követelve, jött egy másik mail a kolleganőmtől.....meghalt az egyik tanítványunk....épp' tegnap voltam nála, már az ajtóban fogadott, még mosolygott is, várt....jókedve volt...ma délután pedig....most lett volna 18 éves....nagyon nem jól vannak a világban ezek a dolgok, nagyon nem jól:-(((((

Morgolódós poszt

Méghozzá kettő is....
1. Mert ugye csinálj valamit, amit a megyében, ahol élsz, Te kezdtél el először. Persze, hogy nehéz elsőnek lenni, de amikor másnak is megtetszik, az örömmel tölt el, mert akkor jól csinálod, csináltad a dolgodat. Nem kis munka van vele, főleg, ha még nyilatkozgatni is kell, meg előadásokat is tartani belőle, meg tanítani is. Nem vagyok én irigy kutya, főleg azért, mert aki kutyálkodik, az ossza meg mással is ezt a nagyszerű dolgot. Csakhogy.............A napokban az egyik intézményvezető megkért, hogy szakmai szemmel nézzem át az egyik dolgozójuk kutyás terveit. A csajjal, aki szintén kutyálkodik, 2 lépés távolságot tartottam eddig is, de hát most kibújt a szög a zsákból. Amikor az anyagon átrágtam magamat, meglepve tapasztaltam, hogy az eddigi általam tartott bemutató órák gyakorlatait zsúfolta bele egy foglalkozásba. Az előadásokon hallott ötleteimet, mint sajátját valósítja meg (sosem árultam el az egész programot, így könnyen lebukott a "drága virágszál", mert csak annyit írt bele, amit tőlem hallott). G. szerint le kellett volna védetnem a programomat..... nem olyan régen egy új ötlet született meg a szőke fejemben, de most okosabb leszek, levédetés előtt nem osztom meg senkivel sem.
(Amúgy szakmai bírálónak kért fel az intézményvezető, és havonta 1x értékelnem kell a "drága virágszál" munkáját)
2. Nagylány hívott délután (jéééé, csoda)...kétségbeesett hangjából nem sok jót sejtettem....a héten otthagyta az iskolát az egyik osztálytársuk, mert nem bírta a kollégiumot...az ő szakjukról ment el, és ha még valaki elmegy, megszűnik.....márpedig még egy lány gondolkozik a távozáson.....próbálom Nagylányban tartani a lelket, meg okos, lélekemelő tanácsokat mondani neki...ő annyira akarta ezt az egészet...és pont ezt a szakot.....ő itt akar végezni...a hétvégén csillogó szemekkel mesélte, hogy már saját polcuk is van, és megszerezte a "vezetői engedélyt" korong hajtásból(mondta ám a szakmegnevezését...).....nem értem én ezt...olyan nehéz ebbe a suliba bekerülni....nagyon jól tudták ezek a gyerkőcök, hogy mi vár rájuk....elmondták anno a nyílt napon is: munka,munka,munka, sok-sok gyakorlás......nyiffantanak egyet, és feladják???.....most egyet tehetek, megnyugtatom a lányomat, és találni egy olyan szakot, ami neki is tetszik...mert ő ezt az iskolát nagyonnagyon akarja!!!!

Abszolút

-Egy anyánál mi az abszolút ki/lemerültség?
-???
-Amikor pénteken a legnagyobb tömegben, egyetlen lánygyermeke gigabőröndjét visszarakatja a buszsofőrrel, mondván: " eeeez, tuti nem a mi bőröndünk".

(Kutty' hozta a szokásos formáját)

Gatyába lettünk rázva

Gondoltam írok egy boldog-anyásdi posztot, hogy Nagylányból eddig úgy kellett kihúzni a sulis dolgait, most meg szinte ömlik belőle a szó, és remélem, megtalálta a helyét, mert csillog a szeme (neeeem a kocsmázástól:-)), meg ilyesmik...erre.....
Reggel épp' kézimosom a cuccokat, amikor hatalmas dübörgésre lettem figyelmes...dübörgött mellettem a gázkazán, aztán szép sorban minden....mikor már a fejem fölött a tetőtér is dübörgésbe kezdett, akkor összeszedtem az ebkölyköket, és kitessékeltem őket az udvarra. Mi csak a nagy zajt, zakatolást éreztük, de B9 érzékelte a mozgást is.Persze azonnal elővette a tudományos könyvét, mert hogy ennek utána kellett olvasni:-)))



(Lábjegyzet: Milyen érdekes az elme... általános iskolás koromban éltem át sokkal hosszabban a rengést, és már azt hittem, elhalványultak az emlékek...most meg lám', egyből beugrott, hogy ez is az....pedig anno akkor is csak a zaj maradt meg bennem...akkor sem érzékeltem,hogy mozog alattam a föld)

A pécsi diáklány esete az iskolakezdéssel,meg a családjával

Megtörtént...leadtuk tegnap Nagylányt a kollégiumban....... voltunk évnyitón, szülőin, tankönyv-vásárláson, ebédbefizetésen, meg sok-sok kultúrális díj befizetésen. Megemelem a kalapomat az iskola előtt, mert már voltam pár évnyitón, de a tegnapi volt a legkellemesebb, ahol eddigi életem során részt vettem. A tanárok a gyerekek között elvegyülve, dráma tagozatos tanár előadása, egy hallgató gitárjátéka, amit a végtelenségig hallgattam volna, és az igazgató jópofa tanévkezdője (egész idő alatt az járt a fejemben, hogy érdemes lenne blogot vezetnie, nagy sikere lenne:))Ami nagyon szimpatikus volt, hogy a GYES-ről visszatérő kolleganőt virággal köszöntötték (ilyet sem láttam még)....az egész iskola egy nagy családnak tűnt, és én, a szülő sem éreztem feszélyezve magamat közöttük.
Persze Nagylány az első adandó alkalommal lepattintott minket,a szeme csillogásán láttam, hogy már akkor jól érezte magát. Azóta sem nagyon tudjuk telefonon elérni, egyszer sikerült beszélnünk vele, de az utolsó mondata az volt, hogy most már nyugodjunk le, jól érzi magát.....jól van, jól van, azért csak aggódunk (hiába no, nehéz dolog ez a köldök-zsinór elvágósdi)

(Egy kis mosolyognivaló:
Kollégiumban nagyon kellett mosdóznom. Az ajtóban a takarító néni kedvesen az utamat állta:
-Tanárnő drága, még ne használja a WC-t, nem fejezte be a mester ember!

Möhöhöhööö... ha tudta volna, hogy beletrafált a foglalkozásomat illetően:-)))



A végére pedig két gyöngyszem a családi beszólásokból:

1. Mikor hazaértünk Pécsről, gondoltuk felhívjuk Nagylányt, hogy rendben megérkeztünk, meg ő kinn volt a városban kiállításmegnyitón, hallani akartuk, hogy rendben visszatért a kolleszba. Nem vette fel (miért is tette volna), és az sms-ünkre sem válaszolt....3/4 12-kor feküdtünk (B9 iskolás cuccai is még szanaszét hevertek)...én akkor kérdeztem G-től:
-Szerinted a Nagylányunk magasról tesz ránk?
Mire G. holt nyugodtan:
-Ahaaaa.
Persze reggel ő volt az első, aki telefonálni akart a lánykánknak, hogy mi van már vele, nagy nehezen sikerült megállítanom, mert holt ciki lett volna, ha ezért rúgják ki a kolleszból a nagyobbik sarjunkat, mert az apja reggeli ébresztőt csinált.

2. Ma G. hazafelé felhívott, hogy mit hozzanak a boltból. Mondtam neki, hogy ami nekik kell vacsorára, B9-et kérdezze meg mit kér. Aztán eszembe jutott még pár dolog és hívtam:
én: -Jah, légyszi' még hozzál Túró Rudit is!
ő:- B9-nek joghurtot vettem.
én:- De a Rudit én kérem!