Morfondírozós...

• Ha valaki esőt szeretne, nagyon tudom neki magamat ajánlani, isteni módszerem van: kiteregetek, és rövid időn belül már zuhog is....tegnap kétszer áztak el a ruháink.
• Elég erőteljesen öregszem, mert a becsinált leveshez való csirkeapróléknál külön kis post-it-ot kellett ragasztanom a csempére emlékeztetőnek, hogy el ne felejtsem később beledobálni a levesbe a májat....

• Tegnap olvastam Macseknál a nyers tésztás bejegyzését, és annyira bukta ehetnékem lett tőle, hogy ma azt is csináltam ebédre. Lekvárosat, meg csokisat (igeeen , ilyet is kellett:)). Még volt egy kisüvegnyi baracklekvár a hűtőben, és úgy emlékeztem a spájzamban (saját kreálmányú hely, majd nagytakarítás után bemutatom) akad még a balatoni utánpótlásból (a szüleim állandóan mindenfélével teletuszkolják az autónkat, mikor indulunk hazafelé:))). Meg is találtam,kövér üvegben pöffeszkedett a legfelső polcon a füge, a bicske, meg az eperlekvár mellett. Merészen lehetett nagyképű, hiszen a bolti változat a színe nyomába se érhetett, nem hogy az ízéébe.Levettem, majd minden erőmet összeszedve próbáltam letekerni a tetejét.Nem ment....na újra....ismét semmi eredmény...már erőteljesen gyöngyözött a homlokom, és egyre erőszakosabban szerettem volna a lekvárhoz jutni....hát persze...Apu még mindig azzal a szakszerű gondossággal tekeri rá a kupakokat, tetőket...ez is csak az ő precizítását tükrözi:)...azzal a késes fiókhoz slattyogtam, egy picit a tető alá nyúltam, erre az megadóan szisszent egyet, és a tető vidám, isten hozott a hazai ízek között hanggal a lekvár közelébe engedett:)))

Elhihetitek nekem, isteni finom lett a bukta....de még olyan forrrrrróóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!