Na tessék, két napra kiteszem a városon kívül a lábamat, aztán mindjárt meg tudnék tölteni 3 posztravalót is....
Ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy van nekem papírom, amivel 50%-kal olcsóbban roboghatok a buszon, szóval kihasználtam, és van nekem két jó lábam felkiáltással, meg nem ártana fogyni- mozgalommal a 2 napos képzést végig tömegközlekedtem....
Mivel kezdtünk ma a képzésen?Na mivel?Ki kellett választani egy képeslapot, ami aznap rám illett...mire levettem az esőkabátomat, valaki kihúzta a mosolygós tojást, így maradt egy foltos tehén (nem vicc!), meg pár színes agyagkacsa(na jó, majd máskor), meg egy borzas fej,aki a nagy tó felé néz....mondtam is, hogy azon kívül a fele gondolataim már az ebkölyköket várja haza, imádom stikában az embereket figyelni, nem semmi tapasztalatokra teszek szert...mint például péntek délután is a buszon hazafelé....
Állok az oszlop mellett amire ki van pötyögve, hogy arra visz, amerre lakom...munkából megfáradt szottyos arcok állnak mellettem, mögöttem (még jó, hogy hoztam könyvet magammal....)...egyszer csak finom édeskés illat csapja meg az orromat, két fiatal lány áll be mögém, beszélgetnek olyan csajos módon....szemből egy pasi közelít, nem lehet nem észrevenni a narancssárga pólójában....megérkezik, hanyagul az oszlopnak dől, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, a fiatal lányoknak beszél....egyszercsak azt veszem észre, hogy nem köt le a könyv...ez a pasi nem megy százzal, tuti, és ismét a stikában-figyelést választom....hogy mondhat ilyet a lányoknak!...a hátam mögött már kuncogva válaszolnak a csajok, gyorsan kikövetkeztetem, hogy valamilyen buliból ismerhetik ezt a kis narancssárga lovagot....illedelmesen, de elég érthetően lepattintják...vagyis lepattintanák, ha értene az oszloptámasztó a szóból...de nem...löki a kis dumáját, ami már monológgá változik, saját maga megválaszolja a kérdéseit: Kaptam ám szolgálati autót...nem bánnám, ha lejönnétek velem holnap, de gondolom inkább buszoztok...és hasonlók...most már akaratlanul is mosolyognom kell....próbálom jól összeszorítanom a számat, de nem megy....amikor a srác végre felfogja, hogy itt bizony nem terem nem hogy ma, de még az elkövetkezendő 5 évben sem babér a számára, elsompolyog.....isten óvja a lányomat, hogy pár év múlva oszloptámasztókkal legyen körülvéve:-))
(Bébnek üzenem, hogy én aztán most igyekszem barátságosabban nézni, és nem úgy, mint amivel ölni lehetne, de most meg erre az összes félnótás odajön hozzám....vegyek pamut ágyneműt, ami tuti nem látott még pamutot, meg zoknit, meg adjak már egy 20-ast, meg gigaBibliával a háta mögött lerohannak, hogy legyen vidám a vasárnapom, és így tovább....ehh...maradok az ölős nézésnél)
Ott kezdődött, hogy rájöttem, hogy van nekem papírom, amivel 50%-kal olcsóbban roboghatok a buszon, szóval kihasználtam, és van nekem két jó lábam felkiáltással, meg nem ártana fogyni- mozgalommal a 2 napos képzést végig tömegközlekedtem....
Mivel kezdtünk ma a képzésen?Na mivel?Ki kellett választani egy képeslapot, ami aznap rám illett...mire levettem az esőkabátomat, valaki kihúzta a mosolygós tojást, így maradt egy foltos tehén (nem vicc!), meg pár színes agyagkacsa(na jó, majd máskor), meg egy borzas fej,aki a nagy tó felé néz....mondtam is, hogy azon kívül a fele gondolataim már az ebkölyköket várja haza, imádom stikában az embereket figyelni, nem semmi tapasztalatokra teszek szert...mint például péntek délután is a buszon hazafelé....
Állok az oszlop mellett amire ki van pötyögve, hogy arra visz, amerre lakom...munkából megfáradt szottyos arcok állnak mellettem, mögöttem (még jó, hogy hoztam könyvet magammal....)...egyszer csak finom édeskés illat csapja meg az orromat, két fiatal lány áll be mögém, beszélgetnek olyan csajos módon....szemből egy pasi közelít, nem lehet nem észrevenni a narancssárga pólójában....megérkezik, hanyagul az oszlopnak dől, és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, a fiatal lányoknak beszél....egyszercsak azt veszem észre, hogy nem köt le a könyv...ez a pasi nem megy százzal, tuti, és ismét a stikában-figyelést választom....hogy mondhat ilyet a lányoknak!...a hátam mögött már kuncogva válaszolnak a csajok, gyorsan kikövetkeztetem, hogy valamilyen buliból ismerhetik ezt a kis narancssárga lovagot....illedelmesen, de elég érthetően lepattintják...vagyis lepattintanák, ha értene az oszloptámasztó a szóból...de nem...löki a kis dumáját, ami már monológgá változik, saját maga megválaszolja a kérdéseit: Kaptam ám szolgálati autót...nem bánnám, ha lejönnétek velem holnap, de gondolom inkább buszoztok...és hasonlók...most már akaratlanul is mosolyognom kell....próbálom jól összeszorítanom a számat, de nem megy....amikor a srác végre felfogja, hogy itt bizony nem terem nem hogy ma, de még az elkövetkezendő 5 évben sem babér a számára, elsompolyog.....isten óvja a lányomat, hogy pár év múlva oszloptámasztókkal legyen körülvéve:-))
(Bébnek üzenem, hogy én aztán most igyekszem barátságosabban nézni, és nem úgy, mint amivel ölni lehetne, de most meg erre az összes félnótás odajön hozzám....vegyek pamut ágyneműt, ami tuti nem látott még pamutot, meg zoknit, meg adjak már egy 20-ast, meg gigaBibliával a háta mögött lerohannak, hogy legyen vidám a vasárnapom, és így tovább....ehh...maradok az ölős nézésnél)
