Van amikor a gödör alján ücsörögsz....jóóó mélyen...még beszélni sincs kedved....és akkor jön ő, megnevetett, olyan szól be a telefonon keresztül, hogy a nevetésed nem csak a ház falait rengeti meg, hanem még visszhangzik az utcán oda-vissza...pedig nem tudta, hogy most neked ennyire rossz.....és amikor a gödrös állapot után még a munkahelyeden jót belédrúgnak, ami annyira fáj, hogy bőgni sem tudsz már, csak szorítja a mellkasodat, akkor jó őt felhívni....mert kérés nélkül potyognak azok a megkönnyebbülést hozó könnyek...igyekszem neki meghálálni, meg igyekszem őt megtartani...mert igaz barátnő csak egyszer adatik meg az életben.....
2010. január 22., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ezt jó olvasni. Sajna ritka az ilyen.
Bizony...
De azért remélem,hogy én is beletartozom a baráti körbe:-DDDD
Az igazi-nak meg gratulálok.Jó,hogy így sikerül a borongós napokat szebbé tenni:-))
Ha tudom, h szomorú vagy, akkor én is kiteszek magamért. :-)
Lazac is ott viháncolt tőlem a kórházban.
Hívj bátran engem is!
Ezt megerősíthetem, ölég szarul voltam, de amikor a Gyerek felhívott, majd összepisiltem magam úgy nevettem...jó kis antré volt. :):)
És ne szomorkodj. Sok a hülye. Látod, nálunk is.....
Megjegyzés küldése