Tanítósdi....

A múltkor teregetés közben megkérdezte tőlem az alsóvégi szomszédasszony, hogy segítenék-e a gyerkőcének felkészülni a sulira...hát persze,hogy igent mondtam, az enyémekkel is ilyenkor előszedem a könyveket egy kis ismétlés céljából, meg egy gyerekkel több már igazán nem számít:)...szóval átjött hozzánk a kissrác,aki most készül 4.-be...matek, helyesírás, meg ami még belefér....és ekkor ért a meglepetés...mert hogy minden szabályt előről-hátulról tud, csak alkalmazni nem tudja....mindent csak olyan "tankönyvszagúan" közelítettek meg a suliban, az a kis furfang, az a kis csipetnyi logika, egyszerűség, trükk teljesen eltűnt....nem tudom a tanító nénije miért érezheti úgy ,hogy ha egy kicsit életszagúan tanít meg valamit, akkor attól már nem is lesz olyan jó a tudás.....vagy netán fél, hogy vége a tanítós image-nek?
Szerintem mindenki emlékszik arra, ami úgy kezdődik, hogy: minden vízbe mártott test, kisangyalom/a súlyából annyit veszt, kisangyalom.......vagy a magas és mély hangrend könnyen megjegyezhető formában: felépítendő, meg a nagyháború.....vagy a tízes szorzás: amikor a végén elég csak odaírni a "nullák" számát....és hosszasan sorolhatnám.....miért baj az, ha a jól bevált "trükköket" a mai kor gyermeke is tudja?Pedig garantáltan hosszútávú tudást biztosít, és az sem utolsó szempont, hogy közben szórakoztatva tanít.....