Van az a mondás, hogy bolond az aki a múltban él...vagy valami ilyesmi, de engem már régóta piszkált ez a gyerekkori emlék......mindenhol vadásztam rá, majdnem egy fél éve kerestem a nagyi-féle kekszpiramis formát..és most végre sikerült is, a sarki 100 ft-os boltos csaj jóvoltából (nagy taps neki)......nem egy bonyolult recept, megegyezik a keksztekercsével, a belsejében meg kókusztöltelék lapul.....na és az sem volt mindegy, hogy milyen kekszet teszel az aljára....mert ugye az a kicsi kerek is jó, de akkor csak 3 emeletnyije lesz, olyan :elmegyek-a-sütis tálca-mellett-és-bekapom-falatka...a 3. után feladtam a szöszmötölést, meg aztán megérkezett a boltból a felmentő Albert-keksz sereg...A sáska-had szerint finom, és dugdosom is előlük, hogy maradjon valami a holnapi vendégeknek ...a kivitelezésről nem ejtenék szót, mert hát ugye ez volt az első élményem a szerkezettel...lettek elég pofásak, meg nyomingerek is (lásd itt az első sor középen)...azért őt is biztosítottam az elfogyasztásáról:-)
5 megjegyzés:
naaaagyon látványos :)) és biztos finom is annak, aki szereti az édeset.. :D:D:D Kezdheted növesztgetni a tündér-szárnyaid ;)
csak gyakorolj szorgalmasan :):):)
így van, gyakorolj, aztán megyek enni :D
Sztem guszták!
Legközelebb ilyet is pakolsz nekünk az útra? A müzliszelet mellé ugye, mert abból sem engedünk...
Köszönöm a szárny-növesztgető szavakat, és gyertek csak:))))
Béb...szóval ízlett a müzliszelet?Pedig változtatok rajta egy kicsit, mert hogy szerintem egy pöttyet édesebb, mint kellene.
Megjegyzés küldése