Van az a mondás, hogy bolond az aki a múltban él...vagy valami ilyesmi, de engem már régóta piszkált ez a gyerekkori emlék......mindenhol vadásztam rá, majdnem egy fél éve kerestem a nagyi-féle kekszpiramis formát..és most végre sikerült is, a sarki 100 ft-os boltos csaj jóvoltából (nagy taps neki)......nem egy bonyolult recept, megegyezik a keksztekercsével, a belsejében meg kókusztöltelék lapul.....na és az sem volt mindegy, hogy milyen kekszet teszel az aljára....mert ugye az a kicsi kerek is jó, de akkor csak 3 emeletnyije lesz, olyan :elmegyek-a-sütis tálca-mellett-és-bekapom-falatka...a 3. után feladtam a szöszmötölést, meg aztán megérkezett a boltból a felmentő Albert-keksz sereg...A sáska-had szerint finom, és dugdosom is előlük, hogy maradjon valami a holnapi vendégeknek ...a kivitelezésről nem ejtenék szót, mert hát ugye ez volt az első élményem a szerkezettel...lettek elég pofásak, meg nyomingerek is (lásd itt az első sor középen)...azért őt is biztosítottam az elfogyasztásáról:-)
